Egy kosár citrom és egy fordított citromtorta

Minden évben az egyik legszebb pillanat: a barátaimmal megérkezünk a házba (valahol, mindegy hol, valamilyen házba), szinte mindenki a világ különböző csücskéből repül be. Ott vár bennünket a teraszon egy asztal, amit a következő napokban élettel és étellel töltünk majd meg - számomra a világon ez az egyik leginspirálóbb dolog. Idén ez a csodás, itt még üres asztal Mallorcán volt. (Tavaly egyébként itt, Magyarországon).

Bevallom, Mallorcáról nem sokat tudtam, azon kívül, hogy német turistaparadicsom – ez így is van, ennek viszont az a nagy előnye, hogy igen fejlett és magas az infrastruktúra és a szolgáltatások színvonala. Mi egy, a tengerparttól kb. 10 km-rel beljebb található apró faluban találtunk házat, itt turistának nyomát sem láttuk. Meglepetésemre az élelmiszerárak kifejezetten alacsonyak, arról nem is beszélve, hogy micsoda piacokon tudtunk vásárolni, szezonális zöldségeket: articsókát, lóbabot, csodás vadspárgát, sajtokat, szalámikat, na meg persze fillérekért a legfrissebb halakat és 

herkentyűket. 

A szuperfriss kagylóból és hihetetlen minőségű mallorcai vadgarnélából a hét egyik kedvenc étele készült, a zseniális és praktikus tésztapaella: fideua.

Mint húsz éve minden május 1-i nemzetközi baráti csúcstalálkozónkon, a főzés most is az én reszortom volt. Imádok ilyen, nyugodt körülmények között 12-15 főre főzni, amikor nem szorít az idő, mindennek meg lehet adni a módját, spontán kreativitás vezérelheti a születő fogásokat, csodás alapanyagokkal dolgozhatok, szeretetből etethetek, és az étel köti össze a reggelből délutánba és estéből éjszakába nyúló beszélgetéseket, amelyekben az elmúlt május óta történt eseményeket és az évtizedek óta egyre szorosabbá váló szeretetteljes baráti köteléket tudjuk végre bepótolni.

Idén, a második napon, a komótos reggelink közben, megjelent a teraszon a csodás házunk bájos, olasz-spanyol tulajdonosnője. Kezében egy nagy kosár citrommal, amit arról a fáról szedett nekünk, ami az ő kertjében termett, és amivel már érkezésünk óta szemeztünk. Mellette a narancsfa virága is fülledten, parfümösen illatozott, a citrom maga pedig hatalmas, lédús és édes volt. Naná, hogy azonnal beindult a fantáziám, és egyik este egy “All lemon night” keretében a citromé lett a főszerep.

Az előétel minden egyes elemét a helyi, falusi piacon vettük aznap: friss articsóka (aki már pucolt 12 articsókát….), lóbab, sonka, vadspárga, rajta citromos vinaigrette és grillezett citrom.

Citromos-articsókás risotto (tetején tintahal) –ennek az volt a különlegessége, hogy az articsóka tetemes mennyiségű leveléből alaplevet főztünk, és ezzel öntögettem fel a rizottót.

A legnagyobb bók? A kétéves –egyébként rosszevő- kislány, aki két pofira tolta ezt a rizottótJ

Citromos sült csirke – a csirkecombokat sáfrányos-fokhagymás olívaolajjal dörzsöltem be, és rengeteg citrommal együtt sültek, a karikák a végére kissé karamellizálódtak is.

Citromkrémes szelet eperraguval:

A kedvencemnek szeretném itt megosztani veletek a receptjét: fordított citromtorta. Ezt már másnapra sütöttem, és tarolt, imádta mindenki. Egyszer, az egyik Restaurant Day-en kóstoltam egy “libanoni citromtorta” nevű süteményt, valami hasonló volt a fejemben. Rá is kerestem interneten, de a számos recept közül soknál már olvasásra láttam, hogy igazítani kell majd az arányokon. Nem tudom, mitől libanoni, én maradok a fordított citromtorta elnevezésnél. A tortaforma aljára karamella kerül, arra sok szelet citrom, majd erre a citromos (nálam vaníliás) tésztamassza. A végére a karamella összeolvad a citrom kisülő levével, és a citrom magas pektintartalma miatt az egész kissé bekocsonyásodik, gyakorlatilag egy karamellás citromdzsem képződik. Amikor kiborítjuk a tortát, ez a fényes-szirupos réteg kerül a tetejére – hát életveszélyesen finom. Mellé joghurthabot tálaltam, de vanília-, vagy citromfagyi, mascarpone, vagy tejszínhab is remek. Íme:

Fordított citromtorta

Hozzávalók (12 szelethez)

10+15 dkg cukor

5 biocitrom (3+2)

3 egész tojás

20 dkg vaj olvasztva

20 dkg liszt

1 evőkanál sütőpor

1 vaníliarúd kikapart magja

só

A sütőt előmelegítjük 180C fokra. Előkészítünk egy 23 cm átmérőjű tortaformát: kibéleljük sütőpapírral, amelyet előtte vízzel kissé benedvesítettünk (így könnyebb beleilleszteni is, és szebben le lehet majd húzni a süteményről). Serpenyőben (kevergetés nélkül!) borostyán színűre karamellizáljuk a 10 dkg cukrot. Beleöntjük a tortaforma aljába, körkörös mozdulatokkal egyenletesen elosztjuk benne. Nem baj, ha nem jut mindenhová, és nem baj, ha nem szabályos, a citromlével összesülve kiegyenlítődik majd. 3 citromot felkarikázunk, és körben elrendezzük a karamellán. Átfedhetik egymást, valószínűleg két réteg lesz, ez is elrendeződik majd a sülés végére. A tésztamasszához egy keverőtálban elektromos géppel habosra keverjük a három egész tojást a 15 dkg cukorral (ez már lehet akár nyírfacukor is), majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, 2 citrom levét és reszelt héját, a vaníliát, sót, a lisztet és a sütőport. A masszát a citromra öntjük. Kb. 40-45 percig sütjük. Ha fél óra után nagyon elkezd pirulni a teteje, befedjük alufóliával, vagy sütőpapírral. Tűpróbáig sütjük, akkor jó, ha szárazon jön ki a közepéből a hurkapálca, vagy hústű. Langyosra hűtjük, csak akkor borítjuk egy tálra, a papírt gyönyörűen le lehet róla húzni.

Ezt azóta elkészítettem itthon, az Ízes Élet műsorban is (hamarosan adásban), itt így néz ki. A színe a karamellától és a citrom fajtájától is függ, ez sötétebb, és még finomabb lett (több, és sötétebb karamellát készítettem, és ezt jót tett neki - a fenti recept már eszerint van megírva).